szerint – 1640 körül – Fáncsy Pál, Niczky Boldizsár és Palonyai
István hadnagysága szederjes és kék, Teveli István és
Hertelendy Ádám hadnagysága zöld és szederjes, Vadas Istv
áné szederjes, Palásti Péteré világoszöld, Ságodi Istváné sö-
tétzöld, Salamon Ferencé vörös és kék posztó egyenruhát
hordott.
A fõlegények és a tisztek más színeket viseltek. Egy Cseh
Máté nevû tiszt hagyatéki leltárában, 1651-ben például kék
mente, fehér dolmány, fehér tarsoly és szederjes – lila – nadr
ág szerepelt.
Az egyenruha színek nem voltak állandóak. Ha elkoptak,
az egész csapat esetleg egészen más színû posztót kapott. A
XVII. század egész Európában az állandó hadsereg és az
egyenruhák lassú kialakulásának ideje. A fejlõdés irányát ismerve,
magyar párhuzamok alapján valószínûsíthetõ, hogy
az 1680-as évekre az egész bandérium öltözete egységessé
vált, a Batthyányak kék-sárga színeiben. Az abaposztó kö-
peny vörös vagy fehér volt.
Az udvari had fegyverzetére nézve csak részletadatainak
vannak, ezek szablyát és szablyatarsolyt említenek. Ismerj
ük viszont az Eszterházy Bandériumot 1683-ból. Ekkor a
három Eszterházy lovasszázadból az egyik kopjával és szably
ával, a másik karabéllyal és szablyával, a harmadik, a nemesi
kompánia szablyával és pár pisztollyal volt felszerelve.
A tisztek rangjelzésül buzogányt hordtak. Hasonló lehetett a
Batthyány Bandérium fegyverzete, ezt támasztja alá a Batthy
ány II. Ádámot ábrázoló képek hátterében látható katonas
ág formája is.
Batthyány zászló
A zászló fontosságát mutatja, hogy magát a csapatot is így
nevezték. E kor magyar hadizászlói között megkülönböztett
ék a parancsnok személyét jelképezõ, címerével díszített jelz
ászlót, a nagyobb hadsereg élén álló fõzászlót és a századz
ászlót, azaz normál lovas zászlót, amelyet egyszerûen zászl
ónak neveztek. Ez körülbelül 1x2 méteres fecskefarkúra
szabott selyem volt, festve, arany paszományszegéssel, rojttal
és 2 bojttal, 3 méteres festett rúdon. Vele azonos színû és
mintázatú kornéta – körülbelül 70x70 cm harsonazászló – és
két üstdobzászló. Ezek együtt képezték a kornétának is nevezett
lovassági alapegység, a század jelvényeit.
A zászlótartó e korban a hadnagy után következõ tiszti
rang volt. Mivel jobb kezével a combja mellé támasztott
zászlórudat, baljával kantárszárat fogta, a csatában fegyvert
használni nem tudott, ezért két vigyázót vagy zászlóõrt rendeltek
mellé. A tekintélyes méretû zászló hordozása, különö-
sen szélben, komoly fizikai teljesítmény volt, ezért zászlótart
ónak mindig erõs embert választottak. Magyar szokás szerint
a zászlós sarkantyú nélkül lovagolt, jeléül annak, hogy
nem menekülhet.
A zászló – vagy a kornéta és az üstdobok – elvesztése
nagy szégyen volt, ezért az egész csapat óvta, védelmezte.
Amikor a Batthyány Bandérium az erdélyiekkel vívott rakamazi csatában, 1631-ben elvesztette zászlaját, azt a gyõztes
Bethlen István titokban visszaküldte. Káldy Ferenc 1646-ban
azt írta Batthyány I. Ádámnak: „az zászlónkat küldje meg
Nagyságod, ne járjunk úgy, mint egy vert nép”. A Batthyányz
ászlóról több adatunk is van. I. Batthyány Ádám 1646-ban
a pozsonyi országgyûlésre és IV. Ferdinánd koronázására
zászlót és kornétát csináltatott, amelyen „symbolimok” voltak,
1651-ben „aranyos zászló” alatt vonult fel a sereg egyik
százada, a másik pedig „tarka zászló” alatt, amely kifejezés
a hadnagyság kisebb és egyszerûbb – nem festett, hanem
textilrátétes zászlóit jelenti.
A németújvári várban fennmaradt egy meggypiros, festett
aranyozott selyemzászló közepe, amely egyik oldalon Szûz
Máriát, a másikon a koronás magyar címert ábrázolja. A hagyom
ány szerint ezt a mohácsi csatából menekítették. Stílusa
azonban a XVII. század közepére vall. Talán azonos az
1646-ban készült, és 1651-ben is használt „aranyos zászló-
val”. Kiegészített felirata: „Deus et Caesar” [Isten
és Császár] illetve „Sancta Maria Patrona
Hungariae” [Szent Mária Magyarország Védelmez
õje].
Ismerjük e korból a Batthyány Bandérium
zászlótartóinak nevét és illetményét. 1632-1638
között Zrinyovácz György, 1639-1647 között
Csongrádi György, 1650-tõl pedig Kosár Horváth
István hordozta az „aranyos zászló”-t, három ló-
ra való fizetésért.
Magyar katonai hagyományõrzés
Az 1980-as évekre visszanyúló kezdemények
után 1990-tõl sorban alakultak egyenruhás katonai
hagyományõrzõ egyesületek a Kárpát-medenc
ében. Céljuk egy-egy történelmi katonai
alakulat hagyományainak felélesztése, õrzése,
ezáltal a történelem átélése és bemutatása.
Az egyenruhát, a hõsök emlékét, a hadtörté-
netet és a honvédelem eszméjét a nemzeti kult
úra részének tekintik, melyeknek fontos szerepe
van a nevelés, azonosságtudat, sport és idegenforgalom
fejlõdésében. Szervezetük: Magyar
Huszár és Katonai Hagyományõrzõ Szövetség.
Ezek a színes történelmi csapatok kedvelt
részvevõi az állami és nemzeti ünnepeknek, hazai
és külföldi fesztiváloknak.
A magyar katonai hagyományõrzõk szervezeti
és testvérkapcsolatokat alakítottak ki valamennyi
európai ország hasonló csapataival. Kö-
zös csatabemutatóik és rendezvényeik hozzájá-
rulnak a kölcsönös megbékéléshez és a közös
európai történelem megismeréséhez.
A Körmendi Batthyány Bandérium, 2005
A bandérium felállításának gondolata a Körmend
környéki lovasoktól indult ki. Megszervezt
ék közösségüket, bejegyzett civil szervezetet alak
ítottak, csatlakoztak a Huszár Szövetséghez és megjelentek a városi ünnepségeken. A Batthyány II. Ádám
korát hitelesen megjelenítõ egyenruha és felszerelés meghaladja
a lótartás költségeivel megterhelt hagyományõrzõk anyagi
erejét. A megoldást Körmend Város Önkormányzata –
Bebes István polgármester és Csák Tamás képviselõ – a Dr.
Batthyány-Strattmann László Múzeum, dr. Nagy Zoltán múzeumigazgat
ó és az Eybl Hungária Kft., mint szponzor összefog
ása hozta meg, az alkalmat pedig, a „Körmend a Batthyá-
nyak városa” kulturális fesztivál 2005-ben.
A felszerelés megtervezésével és a gyártás ellenõrzésével
engem bíztak meg, mint huszár egyenruha szakértõt és egy
1999. óta mûködõ kopjás csapat parancsnokát. A ,,Salföldi
Kopjások” a kísérleti régészet módszerével rekonstruálták, a
gyakorlatokban kipróbálták az egykorival megegyezõ szabású
ruházatot, a kard, a kopja és a zászló lóháton való használatát.
Kiválasztódtak a mesterek, akik az egyes darabokat hitelesen,
használhatóan és megfizethetõ áron el tudják készíteni.A Batthyány Bandérium felszerelése
– középkék süveg vadnyúl prémmel
– fekete selyem nyakravaló
– középkék posztó dolmány sárgaréz pitykegombokkal
– kénsárga düftin magyar nadrágszíjjal
– aranysárga selyem sálöv
– sárga csizma
– sötétvörös bársony lóding, arany virágos hímzés
– sötétvörös bársony tarsoly, arany virágos hímzéssel
– piros posztó köpeny
– sárgaréz szerelékes, fekete hüvelyû szablya piros bõr szíjjal
– kék és sárga festésû 3 méteres kopja kék-sárga fecskefark
zászlócskával
– fa magyar nyereg
– sárgaréz veretû piros bõr lószerszám
– kantár, szár, szügyelõ, farmatring, kengyelszáj és felsõ heveder
– sárgaréz kengyel
– sötétvörös bársony lótakaró, sabrak
arany virágos hímzéssel
– fehér racka nyeregbunda
– meggypiros selyem brokát zászló festve,
arany paszománnyal, rojttal és bojttal
– a németújvári zászlótöredék rekonstrukci
ója
A kivitelezõ mesterek
– Bernáth Judit textilmûvész, Mosonmagyar
óvár: tarsoly, lóding, sabrak, kopjaz
ászló
– Kovács László szabómester, Budapest:
süveg, dolmány, nadrág, köpeny, selyem
öv, selyem nyakravaló
– Somogyi Márton festõmûvész, Budapest:
lószerszám és öv veretek
– Somogyi Gáspár bõrmûves, Ábrahámhegy:
szíjak és lószerszám
– Ligetvári Géza ötvös, Budapest: pitykegombok
és tiszti szablya
– Biros Zoltán ötvös: süvegforgó, zászló-
csúcs
– Demeter Attila csizmadia, Velence:
csizma
– Dudás István rézöntõ, Tápióbicske:
kengyel
– Perutek István kardmûves, Kakucs:
szablya
– Molnár István szûcs, Ajka: nyeregbunda
– Papp György: nyereg
– Darvalics Zoltán asztalos, Ábrahámhegy:
zászlórúd, kopja
– Somogyi Gyõzõ festõmûvész, Salföld:
zászló, zászlórúd és kopjarúd festés
A csapat tagjai aktívan közremûködtek a gyártásban, pró-
bákban, szállításban és rendszeres lovas gyakorlatokkal ké-
szültek. Így a Batthyány Bandérium 2005. augusztus 19-én
lovas teljesítménnyel mutatkozott be. A zászló ünnepélyes
felszentelésére a Batthyány kastély udvarán került sor. Közrem
ûködtek: Császár István lelkész, Batthyány-Strattmann
László Paszkál herceg, Franzisca Müller zászlóanya, Bebes
István polgármester.
A Szent István-napi ünnepségen több tízezer ember kö-
zött a tömeg, zene és tûzijáték ellenére fegyelmezetten vonult
fel a bandérium a város utcáin és a Rába-parton. Ugyancsak
közremûködtek a Batthyány konferencián és huszártört
éneti kiállítás megnyitóján.
A Körmendi Batthyány Bandérium huszárai 2005-ben:
Horváth János kapitány, Rácz Miklós zászlótartó, Rácz Máté,
Kovács Gábor, Hamana László, Esztergályos Zoltán, Rácz Ill
és, Rácz Áron, Törõ Tamás, Horváth Ákos.
AJÁNLOM AZ OLDALT
